Zsitvaszentmárton

Zsitvaszentmárton (Martin nad Žitavou)
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Aranyosmaróti
Rang	község
Első írásos említés	1272
Polgármester	Slavomír Fabian
Irányítószám	953 01
Körzethívószám	037
Forgalmi rendszám	ZM
Népesség
Teljes népesség	535 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	120 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	196 m
Terület	4,33 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 23′ 50″, k. h. 18° 21′ 20″48.39722222, 18.3555555648.397222°N 18.355556°EKoordináták: é. sz. 48° 23′ 50″, k. h. 18° 21′ 20″48.39722222, 18.3555555648.397222°N 18.355556°E
Zsitvaszentmárton weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zsitvaszentmárton (szlovákul Martin nad Žitavou) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában.

Fekvése

Aranyosmaróttól 2 km-re északnyugatra, a Zsitva jobb partján fekszik.

Története

A falu első írásos említése 1272-ben történt "Zenthmarthon" alakban. Az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben egyháza "Sanctus Martinus" alakban szerepel. 1386-tól Gímes várának uradalmához tartozott, mely akkor Forgách Balázs birtoka volt. Forgách Zsigmond hűtlensége miatt a császár a birtokot elvette és 1718-ban az aranyosmaróti uradalomhoz csatolta. 1564-ben, 1663-ban és 1668-ban felégette a török. 1536-ban 6 portája adózott. 1601-ben 18 házat számláltak a faluban. 1720-ban 7 volt az adózók száma. A falu templomát a lebontott román kori templom közelében, 1792-ben Migazzi Kristóf érsek építtette. 1828-ban 30 házában 182 lakos élt.

Vályi András szerint "SZENT MÁRTON. Tót falu Bars Várm. földes Ura Gr. Migazzi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nagy-Szelecsénhez nem meszsze, mellynek filiája; határja középszerű."^[2]

Bars vármegye monográfiája szerint "Szentmárton, Aranyosmarót közelében fekvő tót kisközség, 310 róm. kath. vallású lakossal. E községet a pápai tizedszedők jegyzéke szintén említi. 1386-ban Ghymes várának tartozéka volt és a Forgách család volt az ura. Később a maróti uradalomhoz csatoltatott és annak urai birtokában maradt mindvégig. 1663-ban a törökök ezt a községet is feldúlták. Kath. templomát 1700-ban gróf Migazzi Kristóf érsek építtette. A község 1884-ben és két évvel később is teljesen leégett. Postája Nagyszelezsény, távirója és vasúti állomása Aranyosmarót."^[3]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott.

Népessége

1880-ban 240 lakosából 7 magyar és 227 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 257 lakosából 4 magyar és 251 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 310 lakosából 4 magyar és 305 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 350 lakosából 15 magyar, 1 német és 334 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 347 római katolikus, 2 izraelita és 1 görög katolikus vallású volt.

1921-ben 329 lakosából 5 magyar, 1 egyéb és 323 csehszlovák volt. Ebből 323 római katolikus, 5 evangélikus és 1 egyéb vallású volt.

1930-ban 367 lakosa mind csehszlovák volt.

1970-ben 531 lakosa mind szlovák volt.

1980-ban 534 lakosából 533 szlovák volt.

1991-ben 500 lakosából 497 szlovák volt.

2001-ben 530 lakosából 2 magyar 526 szlovák volt.

2011-ben 519 lakosából 495 szlovák.

Nevezetességei

• Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1792-ben épült késő barokk stílusban, a régi temető helyén. 1890-ben új harangtornyot építettek hozzá.

Jegyzetek

Források

• Štefan Rakovský a kol. 1969: Zlaté Moravce a okolie. Bratislava, 149.

Külső hivatkozások

• Hivatalos oldal
• E-obce.sk
• Községinfó
• Zsitvaszentmárton Szlovákia térképén Archiválva 2008. március 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Zsitvaszentmárton a Via Sancti Martini honlapján