Zeyk Miklós

Zeykfalvi Zeyk Miklós (Bécs, 1810. szeptember 30. – Nagyenyed, 1854. április 6.) természettudós, nagyenyedi tanár, magyar honvéd, a magyar gyorsírás úttörője.

Életútja

Apja Zeyk János (1786–1860) földbirtokos és író^[1] volt. Bátyja Zeyk László magyar honvédszázados. Zeyk Miklós bécsi és berlini egyetemi tanulmányai után a nagyenyedi Kemény–Zeyk-udvarházban lakott és a Bethlen Gábor Kollégiumban tanított.^[2] Tanítványaival együtt részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. A szabadságharc idején, a nagyenyedi vérengzés alatt a tudós iratai, megfigyelései, feljegyzései megsemmisültek,^[3] ezeket emlékezetből, grafikai elemekkel kevert geometriai alapon felépített gyorsírással igyekezett rekonstruálni, ily módon ő lett itt Magyarországon a gyorsírás első úttörője. Jegyzeteit unokaöccse, Zeyk Ádám adta ki 1874-ben.

Munkássága

• id. Zeyk Miklós hátrahagyott irományai / összeszedte és kiadja Zeyk Ádám. Budapest : Tettey N., 1874. 2 db 19 cm^[4]
• Erdély madarai (Aquila, 1921).

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. Magyar életrajzi lexikon. (Hozzáférés: 2017. március 13.)
• Zeyk Miklós (zejkfalvi, idősb). Szinnyei József Magyar írók élete és munkái. (Hozzáférés: 2017. március 13.)
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
• Szabó Miklós – Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 1998.
• Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8  

Kapcsolódó szócikkek

• Zeyk család