Zeja (település)
 | Hasonló cikkcímek és megnevezések: Zeja (egyértelműsítő lap). |
| Zeja (Зея) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Amuri terület | ||
| Irányítószám | 676246 | ||
| Körzethívószám | 41658 | ||
| Testvérvárosok | Lista Baker City | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 18 864 fő (2023)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Elhelyezkedése | |||
  Zeja Pozíció Oroszország térképén | |||
 é. sz. 53° 44′, k. h. 127° 15′53.733333333333, 127.2553.733333°N 127.250000°EKoordináták: é. sz. 53° 44′, k. h. 127° 15′53.733333333333, 127.2553.733333°N 127.250000°E | |||
 Zeja Pozíció az Amuri terület térképén | |||
| Zeja weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zeja témájú médiaállományokat. | |||
Zeja (oroszul: Зея) város Oroszország ázsiai részén, az Amuri területen, a Zejai járás székhelye. Népessége: 24 986 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése
Blagovescsenszk területi székhelytől 532 km-re északra, az Amur–Zeja-síkság északi részén, a Zeja (az Amur mellékfolyója) jobb partján fekszik. Folyami kikötő. A legközelebbi vasútállomás a 120 km-re délnyugatra lévő Tigda, a transzszibériai vasútvonalon.
Története
A település az ún. „amuri aranyláz” idején, 1879-ben keletkezett, amikor egy aranyásó társaság lerakatot létesített ezen a helyen (Zejszkij szklad, jelentése: 'zejai raktár'). Népessége gyorsan növekedett, az 1890-es évek elejére elérte a 4-5000 főt. 1906-ban Zeja-Prisztany ('Zeja-Kikötő') néven városi rangot kapott, 1913-ban vette fel mai nevét. Egyre több iparos és kereskedő telepedett le a városban, amely hosszan elnyúlt a folyó mentén és a környék aranybányáinak központja lett. Egyik éltető eleme a kikötő volt, de távolsága a vasúttól és a nagyobb ipari központoktól negatívan hatott a város fejlődésére. A Zeja 1928-as nagy árvíze a központi utcákat és üzleteket is elöntötte, a templomot is elmosta, és a helyreállítás éveken át tartott. Közben kiépültek a járási székhelyek jellegzetes igazgatási, oktatási, kulturális intézményei. 1932-ben leszállt az első repülőgép, később megépült a repülőtér. A csöndes kisváros életét megváltoztatta az orosz Távol-Kelet első nagy vízerőművének (1330 MW) és víztározójának 1964-ben megkezdett, teljesen csak 1985-ben befejezett építése.
Napjainkban a gazdaság szerkezetében továbbra is vezető ágazat a villamosenergia termelés. A fő közlekedési utaktól távol eső város repülőterét 2015-ben kezdték felújítani, de a munkálatokkal 2018-ban leálltak. A befejezésig a járás településeire csak hetente, helikopterrel tudnak járatokat indítani.[3]
Jegyzetek
- ↑ Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2023 года
- ↑ Itogi vszerosszijszkoj perepiszi naszelenyija 2010 goda. Tom 1. (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 5.)
- ↑ Затянувшаяся реконструкция аэропорта Зеи оставила район без самолетов (Amurszkaja Pravda, 2018-09-03. Hozzáférés: 2019-06-02)
Források
- szerk.: A. P. Gorkin: Szlovar „Geografija Rosszii” (orosz nyelven) (1998)
- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
- Zaja – Gorod zolotoiszkatyelej Archiválva 2019. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (Amurobl.ru, 2018-09-12. Hozzáférés: 2019-06-02)
- A város portálja Archiválva 2013. május 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
Földrajzportál
Oroszország-portál
