Weimarizálódás

A weimarizálódás vagy weimarizáció a politológiában egy demokratikus, jogállami rendszer felbomlásának és diktatúrává válásának spontán folyamata, melynek során az állam elveszti erőszak-monopóliumát, és a szélsőséges politikai erők saját erőszakszervezeteket hoznak létre, amiket utcai harcokra és politikai gyilkosságokra használnak fel, ami a köztársaság intézményeinek meggyengüléséhez vezet. Az elnevezés az 1919-ben alakult Weimari Köztársaságra utal, amely a gazdasági világválság és az elvesztett első világháború utáni megalázó békeszerződés nyomása alatt végül a náci diktatúrába torkollt.[1]

Magyarországon Antall József miniszterelnök részben a rendszerváltozást követő weimarizálódás fenyegetésétől tartva kötötte meg az MDF-SZDSZ paktumot, amely a konstruktív bizalmatlanság intézménye révén nehezen leválthatóvá tette a kormányt.[2] Egyes politikusok a Magyar Gárda megalakulásában a weimarizálódás egyik jellegzetességét, a szélsőséges politikai erők által kontrollált erőszakszervezetek megalakulását látják.[3]

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ Weimarizálódás – Magyar Virtuális Enciklopédia
  2. ↑ Bayer József: Választások Magyarországon, 1990-2006 Archiválva 2007. december 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, História 2006/04.
  3. ↑ Nem kell a Magyar Gárda – A weimarizálódás jelét látja a fideszes polgármester Archiválva 2014. február 23-i dátummal a Wayback Machine-ben – Világgazdaság, 2007. augusztus 23.
Ez a politikával kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!