Szilágyi János (régész)

Ez a szócikk a régészről szól. Hasonló címmel lásd még: Szilágyi János (egyértelműsítő lap).
Szilágyi János
Született1907. október 17.[1]
Debrecen
Elhunyt1988. április 21. (80 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • régész
  • szakíró
Tisztségemúzeumigazgató (1947–1971, Aquincumi Múzeum)
Iskolái
SírhelyeÓbudai temető (13/5-I-179)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilágyi János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szilágyi János (Debrecen, 1907. október 17. – Budapest, 1988. április 21.) magyar régész, történész, a történelemtudomány (régészet) kandidátusa (1953).

Életpályája

Szülei: Szilágyi János és Varga Mártha voltak.[3] Egyetemi tanulmányait a debreceni Tisza István Tudományegyetemen végezte, ahol 1933-ban latin-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet kapott. 1933-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1933–1935 között a debreceni, majd a budapesti tudományegyetemen volt gyakornok és tanársegéd. 1935–1971 között a budapesti Aquincumi Múzeum (Budapesti Történeti Múzeum) munkatársa, 1947–1971 között igazgatója, majd osztályvezetője volt. 1947-ben a budapesti tudományegyetemen római hadtörténelemből magántanári képesítést szerzett. 1949–1953 között szerkesztette az Archaeologiai Értesítőt. 1952-től az Aquincumi Múzeummal egyesített Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézetből kialakított BTM Régészeti Osztályának a vezetője, ugyanakkor a BTM főigazgató helyettese volt. 1961-től a BTM főigazgatója volt. 1971-ben nyugdíjba vonult.

Titkára volt a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaságnak, tagja az MTA Régészeti Főbizottságának. Fő kutatási területe Pannonia római kori története és régészete, ezen belül a római hadtörténet, különös tekintettel Pannónia római kori katonatörténetére. A római kori bélyeges téglák kutatásával nemzetközi hírnevet szerzett. Számos ásatást vezetett.

Sírja az Óbudai temetőben található (13/5-I-179).

Sírja az Óbudai temetőben (13/5-I-179).

Művei

  • A pannoniai bélyeges téglák (Budapest, 1933)
  • Aquincum és északkelet Pannonia katonai megszállása (Budapest, 1938)
  • Aquincum. (Budapest, 1939)
  • Pannoniai római segédcsapattestek bélyeges téglái és táborhelyei (Budapest, 1942)
  • Az Aquincumi Múzeum Kutatásai és Gyarapodása (1943)
  • A daciai erődrendszer helyőrségei és a katonai téglabélyegek (Budapest, 1946)
  • Aquincum (Budapest, 1956; németül is)
  • Magyarország tűzoltó vonatkozású emlékei a római korból (Budapest, 1960)
  • A tűzrendészet fejlődése az őskortól a modern időkig (Budapest, 1960)
  • Honismeret és régészet (Budapest, 1973)

Jegyzetek

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/15071.htm, Szilágyi János, 2017. október 9.
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  3. ↑ Születése bejegyezve a debreceni állami születési akv. 2356/1907. folyószám alatt.

Források

  • Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
  • https://epa.oszk.hu/02000/02007/00030/pdf/EPA2007_bp_regisegei_27_1991_003-011.pdf
  • Szilágyi János sírja

További információk

  • Soproni Sándor: Szilágyi János (Archaeologiai Értesítő, 1987-1988. 1. sz.)
  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerkesztő: Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • Művészeti lexikon. Felelős szerkesztő: Lajta Edit. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • Magyar irodalmi lexikon III. (S–Z). Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1965.  
  • Révai új lexikona XVII. (Sz–Toa). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. ISBN 963-955-636-X  
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8  
Nemzetközi katalógusok