Szilády János

Nem tévesztendő össze a következővel: Sziládi János.

Szilády János (Ságvár, 1839. április 6. – Bácsfeketehegy, 1889. április 1.) református lelkész.

Ságvári születésű, de kiskunhalasi kötődésű családban született. Apja Szilády László, és bátyja Szilády Áron szintén református lelkészek voltak.

Középiskoláit Kiskunhalason és Nagykőrösön, a teológiai tanfolyamot Pesten 1860-ban végezte el. Két évet Kunszentmiklóson segédtanári minőségben, néhány hónapot Pomázon segédlelkészi állásban töltött. 1864 őszén külföldre ment, a legtovább Párizsban időzött. 1866-tól pesti káplán, 1869. márciustól a Váci Börtön lelkésze, 1872 szeptemberétől bajai lelkész volt. 1874 májusától a délvidéki Bácsfeketehegy lelkésze lett haláláig. A dunamelléki református egyházkerület tanácsbírája, a debreceni zsinatnak póttagja volt.

• Fegyházaink reformjához általános és hazai szempontból. Vác, 1871.
• Egyházi beszédek. Kecskemét, 1874–1876. Két kötet. (Az I. kötet 2. kiadásáról a szerző 1881. gondoskodott; a II. kötet bővített kiadását Szilády Áron adta ki Budapesten 1896-ban).
• A feketehegyi református egyház 100 éves története.

Kéziratban is maradtak hasonló dolgozatai.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  
• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8   [1]