Szibériai vándorcankó

Szibériai vándorcankó
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Szalonkafélék (Scolopacidae)
Nem: Tringa
Faj: T. brevipes
Tudományos név
Tringa brevipes
(Vieillot, 1816)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szibériai vándorcankó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szibériai vándorcankó témájú médiaállományokat és Szibériai vándorcankó témájú kategóriát.

A szibériai vándorcankó (Tringa brevipes) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1816-ban, a Totanus nembe Totanus brevipes néven. Sorolták a Heteroscelus nembe Heteroscelus brevipes néven is.[3]

Előfordulása

Szibéria területén költ, ősszel délre vonul, eljut Ázsia délkeleti részére és Ausztráliába is. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, tajgák és tundrák, mocsarak és tavak környékén, valamint sziklás és kavicsos tengerpartok.[4]

Megjelenése

Testhossza 27 centiméter, szárnyfesztávolsága 51 centiméteres, testtömege 80-162 gramm.[5]

Nász időszaki
és vonuló tollazata

Életmódja

Szaporodási időszakban főleg rovarokat eszik, utána inkább rákokkal, sokrétűekkel, puhatestűekkel és rovarokkal táplálkozik, de esetenként kisebb halakat is fogyaszt.

Szaporodása

Fészke általában sekély mélyedés, gyakran köves folyómeder közelében, fészekalja általában négy tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe még nagyon nagy, de folyamatosan csökken, egyedszáma 30 000 kifejlett példány körüli lehet és szintén csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. június 19.)

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. június 19.)

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap