1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárosi György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Sárosi György (Budapest, 1912. szeptember 16. – Genova, 1993. június 20.) magyar válogatott labdarúgó, Olaszországban tevékenykedő edző. Eredeti családneve Stefancsics volt, ismert még Sárosi I-ként, de jogi végzettsége okán a rajongók Sárosi doktor-ként emlegették. A World Soccer Magazine 1999 decemberében a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgó játékosa közé sorolta.[1]
Pályafutása
A magyar labdarúgás legnagyobb egyéniségeinek egyike, az 1938-as világbajnokságon ezüstérmet szerző csapat kiemelkedő klasszisa és csapatkapitánya. Eredetileg Stefancsics vezetékneven anyakönyvezték. Öccse, Sárosi Béla – később csapattársa a Fradiban és a válogatottban is – 25-szörös válogatott labdarúgó, másik testvére, Sárosi László, úszó és vízilabdázó, az 1976-ban olimpiai bajnok ifj. Sárosi László édesapja.
1922-1930 között az Eötvös József Gimnáziumban folytatott tanulmányai alatt több sportágban is kiváló eredményeket ért el ifjúsági szinten. Tagja volt az országos középiskolai bajnokságot nyert vízipólócsapatnak is (1928-30).[2]
,,Gyurka" – mindenki így becézte – a Ferencvárosi Torna Club saját nevelésű játékosának számít, bár egyetemi tanulmányai idején a BEAC-ban rúgta a labdát. 20 évesen (1932) már karmesterként irányította klubcsapatát, majd a válogatottban is kulcsember lett. Kitűnő fizikai adottságai magasfokú technikai és taktikai felkészültséggel és játékintelligenciával párosultak. Irányítókészségét, helyzetfelismerését mind védekezésben, mind támadásban érvényesítette. A Ferencváros csatára és középfedezete, 1931-1943 között 61 mérkőzésen volt válogatott és 42 gólt lőtt.
Két világbajnokságon szerepelt 1934-ben és 1938-ban, az utóbbin ezüstérmet nyert a csapat. Sárosi valamennyi mérkőzésen szerzett gólt, összesen 5-öt, ezzel csapattársa, Zsengellér Gyula és az aranyérmes olaszok csatársztárja, Silvio Piola társaságában holtversenyben a góllövőlistán is a második helyen végzett.
A Ferencvárossal 5 bajnoki aranyérmet nyert 1932 és 1941 között. Ugyancsak 5-szörös Magyar Kupa-győztes. 3-szor volt gólkirály 1936-ban, 1940-ben és 1941-ben. Tagja volt az 1937-ben a Lazio legyőzésével Közép-európai Kupa (Mitropa Cup)-győztes, 1938-ban ezüstérmes együttesnek. Az FTC-ben és a profi Ferencváros FC-ben összesen 639 hivatalos mérkőzésen 633 gólt szerzett. Ez az újabban napvilágot látott adatok alapján 646 mérkőzés, 636 gól lehet.[3]
A válogatottban egy mérkőzésen elért gólcsúcsot ma is Sárosi tartja, ugyanis 1937-ben a Csehszlovákia elleni találkozón (8:3) 7 gólt rúgott a világhírű kapus, Plánička hálójába. Korszakának egyik kiemelkedő világklasszisaként méltán kapott meghívást Közép-Európa válogatottjába is 1937-ben.
1946 decemberében megválasztották a magyar labdarúgó edzőtestület ügyészének.[4]
1948-ban Olaszországba szerződött. 1952-ben a Juventus Sárosi György vezetésével szerezte meg az olasz bajnoki címet. Ezzel nem az első, de egyelőre az utolsó a Juvét bajnoki címre vezérlő magyar szakemberek sorában. Később is Itáliában élt és tevékenykedett, felnőtt edzői tevékenysége mellett tehetségek százait indította el labdarúgó pályájukon.
Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 959. o. ISBN 963-547-414-8
Antal Zoltán, Hoffer József: Alberttől Zsákig. Budapest: Sportkiadó. 1968. ISBN 0439001507018
Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4
Hegyi Tamás:A magyar futball legjobb 50 labdarúgója (Aréna 2000 – Budapest, 2008) ISBN 978-963-972-982-7
↑Eötvös sport:Sentényi, Barna. A 150 éves Eötvös József gimnázium története - Az iskola sportéletének története. Budapest: Reáltanoda Alapítvány (2007). ISBN 978-963-87396-1-2