Oszcillációs gőzgép

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Az oszcillációs gőzgép annyiban különbözik a hagyományos gőzgépektől (James Watt gőzgépétől), hogy ennél a szerkezetnél nem a tolattyú vezérli a munkahengert, hanem úgynevezett résvezérlés alapján működik. Ahogyan a billegő tengelyen a munkahenger le és fel billen úgy kapja meg a vezérlést. Ha felfelé van a munkahenger vége, akkor áramlik be a gőz (telített vagy túlhevített gőz) a munkahengerbe. Majd azt a gőznyomás kitolja és így a lendkereket meglöki. A kerék a lendületéből (perdületéből) adódóan átbillen a holtponton és kinyomja a már munkát végzett fáradt gőzt. Az előbb említett folyamat mind addig fennmarad amíg kap gőzt vagy sűrített levegőt a gőzgép. A vasútnál vagy a gőztraktoroknál azért nem terjedt el ez az oszcillációs gőzgép, mert a billegő lemez részhez egy gyengécske rugó szorítja hozzá a munkahengert, és ott a gőz nagyon könnyen elszivárog. Így nagyon minimális ezeknek a gépeknek a hatásfoka. Fontos megjegyezni még, hogy a fordulatszámuk sem stabil a tolattyús gőzgépekkel szemben.

További információk

  • Oszcillációs gőzgépről egy fénykép
  • A munkahengert a billegő lemezhez hozzászorító picike rugó
  • Egy oszcillációs gőzgép modellen, az oszcillációs gőzgép
  • Az oszcillációs gőzgép elölről
Ez a technikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!