Mikó Ervin

Mikó Ervin (Szamosborhíd, 1919. augusztus 28. – Kolozsvár, 1997. augusztus 20.) erdélyi magyar riporter, szerkesztő.

Életútja

Középiskolát Szatmárnémetiben végzett (1938), a Bolyai Tudományegyetem jogi karán szerzett államtudományi doktorátust (1945). Mint a szatmári Szamos munkatársa kezdte újságírói pályafutását (1938–39), a kolozsvári Igazság szerkesztője (1945–52). Egy ideig az Állami Könyvkiadónál dolgozott, majd 1953-tól nyugdíjazásáig az Utunk belső munkatársa, szerkesztőségi titkár. Társadalomrajzi kitekintésű riportjainak jelentőségére már A névtelen utas c. kötete megjelenésekor felfigyelt Orosz Irén a Korunkban, értékelve a kötet 18 riportját, mely "elviszi olvasóját Aradra, onnan a Duna-Deltához, majd Bukarestbe, azután a Magyar Autonóm Tartományba s Moldvába, a Zsil-völgyébe, a Baragánra, Szatmár környékére...", s kiemeli az írásokban tükröződő ipari változásokat. Következő, Nádország ostroma c. riportkönyvéért a Román Akadémia díjjal jutalmazta (1962).

1990-től a Helikon, Kelet-Nyugat, Szabadság közölte írásait.

Emlékezete

1999 februárjában Nagybányán mutatták be azt a román nyelvű kiadványt, amely a riporter Mikó Ervinnek állít emléket: Constantin Mustafa: Mikó Ervin - Drumuri spre eternitate, Studia, Kolozsvár. Mikó sokat tett a román-magyar kulturális kapcsolatok fejlődésért, ezzel érdemelte ki a román kulturális szakemberek megbecsülését is.^[1]

Kötetei

• Zsilvölgyi jelentés (1955);
• A névtelen utas (1958);
• Nádország ostroma (1960, románul 1961);
• Havasi neonfény (1961);
• Ma kezdődik a holnap (1964);
• Térben és időben (1973);
• Faggató (Emberekről, sorsokról, pályákról. 1976);
• Omenie, noroc bun! (1978);
• Koccintások (1979);
• Mikó Ervin kérdez (interjúk, Kolozsvár, 1983).
• Întîlnire cu anul 2000 (Kolozsvár, 1989).

Jegyzetek

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0  

További információk

• Márki Zoltán: Zsilvölgyi jelentés. Igaz Szó, 1956/2.
• Orosz Irén: Könnyű lovasság – nehéz terepen. Korunk, 1959/4.
• Marosi Péter: Riporterek ostroma. Utunk, 1961/20;
• A híradás maradandósága. Utunk, 1963/18.
• Lászlóffy Aladár: Ha mégis van irodalmi riport. Utunk, 1964/47.
• „Hiszem, hogy az ember szépségre, örömre, boldogságra született.” Beke György beszélgetése a 60 éves Mikó Ervinnel. A Hét, 1979/35.