Kőszegen - az 1937-ben megnyílt líceum második osztályába kerülve - 1940-ben kezdett játszani, 16 évesen a Kőszegi Sport Egylet első csapatában. Parádés játéka miatt felfigyeltek rá és bekerült az ifjúsági válogatottba. 1940. december 8-án Splitben 5–3-ra verték Horvátország ifjúsági válogatottját. 1941-ben a 3. osztályt már Szombathelyen, az Állami Horváth Boldizsár Kereskedelmi Középiskolában kezdte és átigazolt a Szombathelyi FC-be. A SZFC 1942-ben az NB II első helyén kezdte a Zrínyi csoport tavaszi fordulóját, és jobb gólaránnyal felkerültek bajnokként az NB I-be. Az SZFC a bajnokságban második helyen végzett, ez volt fennállásának legszebb eredménye. Érettségi után 1943. július 31-én lett a Nagyváradi AC igazolt játékosa. Első meccsükön Szatmáron egy barátságos mérkőzésen 11–2-re nyertek. Első NB I-es mérkőzését a NAC-ban a Szolnok ellen játszotta. A NAC 5–2-re győzött, Lóránt Gyula balösszekötőként szerepelt. 1943. november 21-én lőtte élete első NB I-es gólját 20 méterről a Gamma válogatott kapusának a hálójába. 1944. június 4-én már 5 gólt rúgott a BSZKRT csapatának, 9–2-re nyertek és bajnokok lettek a bajnokságban. 1944. október 13-án a Nemzeti Vasasban először lépett pályára. Az 5 nagyváradi játékossal megerősített Vasas a Csepel ellen 5–2-re nyert.[1]
2010-ben a FourFourTwo labdarúgó-magazin minden idők legjobb magyar labdarúgói között a 37. helyre sorolta.
Válogatottbeli pályafutását megszakította, hogy 1949 márciusában három másik focistával - Egresi Bélával, Mészáros Józseffel és Kéri Károllyal - megpróbált nyugatra szökni, ám az Államvédelmi Hatóság elkapta és társaival együtt a Kistarcsai Központi Internálótáborba zárták, ahonnan csak Sebes Gusztáv válogatott szövetségi kapitány Kádár János akkori belügyminiszternél tett személyes közbenjárására szabadult.[2][3]
Edzőként
Játékos-pályafutása után sikeres edző volt, több élvonalbeli német csapat (például a Bayern München) edzőjeként is tevékenykedett, 1976-ban pedig görög bajnoki címet szerzett a PAOK Szaloniki csapatával.
Halála
1981-ben a PAÓK vezetőedzőjeként a görög bajnokságban az Olympiakosz elleni rangadó 76. percében szívrohamot kapott a kispadon.[4]
Haláláról rövid hírben számolt be a Népsport.
"Meghalt Lóránt Gyula. Az aranycsapat egykori 37-szeres válogatott középhátvédje. Lóránt Gyula vasárnap délután Szalonikiben, csapatának, a PAOK Szalonikinek az Olümpiakosz elleni mérkőzésén nem sokkal azután, hogy csapata megszerezte a találkozó sorsát eldöntő egyetlen gólt, tragikus hirtelenséggel, szívroham következtében elhunyt. 58 éves volt. A szomorú hírt Salamon József, a PAOK Szaloniki játékosa közölte szerkesztőségünkkel."[5]
A dél-németországiEndingenben temették el. 2011 májusában özvegye és lánya kezdeményezésére maradványait hazahozták Kőszegre. Az újratemetéssel egy időben a kőszegi múzeum emlékkiállítást szervezett.[6] Lóránt Gyulát posztumusz őrnaggyá léptette elő a honvédelmi miniszter. Emlékére a kőszegi sportpályát Lóránt Gyula sporttelepnek nevezték el.
Szállóigéi
Der Ball ist rund. Wäre er eckig, wäre er ja ein Würfel. A labda gömbölyű. Ha szögletes lenne, akkor az dobókocka lenne.
Bundesligaspiele sind keine russische Wahlen, bei denen immer gewonnen wird. A Bundesliga-meccsek nem orosz választások, ahol mindig nyerni lehet.
Sikerei, díjai
Munka érdemrend (1953)[7]
A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[8]
2011. november 25-én a londoni 6:3-as győzelem évfordulóján MÁV470 010-4 számú Siemens Taurus mozdonyára az Aranycsapat tagjaként Lóránt Gyula is felkerült. A vállalat így állított a legendás csapatnak emléket.[9]
Jegyzetek
↑Somos István–Peterdi Pál : Lóri, Lóránt Gyula életregénye
↑Archivált másolat. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 1.)
↑Aranycsapat: eltemették Lóránt Gyula hamvait Kőszegen
↑Kitüntették a Londonban győztes magyar labdarúgócsapat tagjait. Népsport, IX. évf. 246. sz. (1953. december 10.) 3. o.
↑Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. április 29.)
↑Útjára indult az Aranycsapat-mozdony. MÁV Zrt., 2011. november 25. [2012. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 21.)