Kónya Sándor (operaénekes)

Ez a szócikk az operaénekesről szól. Hasonló címmel lásd még: Kónya Sándor (egyértelműsítő lap).
Kónya Sándor
Kónya Sándor 2000-ben
Kónya Sándor 2000-ben
Életrajzi adatok
Született1923. szeptember 23.
Sarkad
Elhunyt2002. május 20. (78 évesen)
Ibiza
Iskolái
Pályafutás
Műfajokopera, operett
Hangszerénekhang
Hangtenor
Tevékenységoperaénekes
KiadókRCA Victor, Philips, Deutsche Grammophon, Polydor
A Wikimédia Commons tartalmaz Kónya Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kónya Sándor (Sarkad, 1923. szeptember 23. – Ibiza, 2002. május 20.) operaénekes (tenor). Az olasz és német repertoár világszerte ünnepelt megszólaltatója volt, neve főként Wagner műveivel kapcsolódik össze.

Életpályája

A Zeneakadémián dr. Székelyhidy Ferenc növendéke volt. Budapesti képzése a második világháború miatt megszakadt. Németországban hadifogságba került. Innen szabadulva egy vándortársulattal szórakozóhelyeken lépett fel.[1] A megszakítás után énektanulmányait Detmoldban, később Rómában és Milánóban folytatta.

1951-ben a bielefeldi Városi Színházban debütált Mascagni Parasztbecsületének Turiddujaként. 1954-ig maradt a társulat tagja, akkor egy évadra Darmstadtba, majd 1955-ben a nyugat-berlini Operaházhoz szerződött. Itt 1956. szeptember 23-án részt vett Hans Werner Henze Szarvaskirály c. operájának ősbemutatójában. Még ebben az évben bemutatkozott az Edinburghi fesztiválon.

A nagy áttörés 1958-ban Bayreuthban következett be. A Wagner-ünnepen Froh-t (A Rajna kincse), az ifjú tengerészt (Trisztán és Izolda) és leghíresebb szerepét, Lohengrint hatalmas sikerrel énekelte. 1971-ig volt visszajáró művész, Walthert (A nürnbergi mesterdalnokok) és Parsifalt is játszotta.

Az első bayreuthi év után elindult nemzetközi karrierje. 1959-ben Párizsban és a Caracalla termáiban rendezett fesztiválon, 1960-ban a milánói La Scalában és San Franciscoban, 1961-től tizenhárom éven át a Metropolitan Operában lépett fel. 1963-tól volt rendszeres szereplő a londoni Covent Gardenban. Dél-Amerikától Japánig járta a világot. Repertoárjára a német és olasz operaszerepek mellett sok operett is felkerült. Az 1960-as évek közepétől Budapestre is gyakran visszatért (1964-ben, 1965-ben, 1971-ben, 1972-ben, 1973-ban, majd 1975-ben).

Visszavonulása után a stuttgarti zeneművészeti főiskolán tanított. Utolsó éveit Ibizán töltötte.

Lemezeket főként pályája elején készített. Olasz felvételeknél kiszorították az anyanyelvi énekesek, operetteknél pedig a rá szakmailag rendkívül féltékeny Fritz Wunderlich. Két stúdióban készült teljes Wagner-felvétele (A nürnbergi mesterdalnokok Rafael Kubelíkkel és a Lohengrin Erich Leinsdorffal) a legjobbak közé tartozik. Ma főként élő kalózfelvételek CD-kiadása kapható.[2]

Könnyed, olaszos hangjával megosztotta a közönséget a Wagner-éneklésre való alkalmasságban. Vivőerejének hiányát látták abban, hogy repertoárjából kihagyta Siegfriedet és Trisztánt.

Szerepei

  • Bizet: Carmen – Don José
  • Cornelius: A bagdadi borbély – Nureddin
  • Donizetti: Lammermoori Lucia – Sir Edgard Ravenswood
  • Hans Werner Henze : Szarvaskirály – Leandro
  • Janáček: Jenůfa – Števa Buryja
  • Mascagni: Parasztbecsület – Turiddu
  • Menotti: A Bleecker utcai szent – Michele
  • Offenbach: Hoffmann meséi – Hoffmann
  • Puccini: Bohémélet – Rodolphe
  • Puccini: Pillangókisasszony – B. F. Pinkerton
  • Puccini: Tosca – Mario Cavaradossi
  • Puccini: A Nyugat lánya – Dick Johnson
  • Puccini: Turandot – Kalaf
  • Verdi: La Traviata – Alfred Germont
  • Verdi: Álarcosbál – Richard
  • Verdi: Aida – Radames
  • Verdi: Don Carlos – címszerep
  • Verdi: Otello – címszerep
  • Wagner: A bolygó hollandi – Erik
  • Wagner: Lohengrin – címszerep
  • Wagner: A Rajna kincse – Froh
  • Wagner: Trisztán és Izolda – Egy ifjú tengerész
  • Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Walther von Stolzing
  • Wagner: Parsifal – címszerep
  • Weber: A bűvös vadász – Max

Díjai, kitüntetései

Emlékezete

Szülővárosában emlékszoba őrzi tárgyait (Sarkad, Kossuth utca 7.) és a helyi kórus névadója is lett.[3]

Jegyzetek

  1. Kilencvenéves lenne a „Lohengrin-világbajnok” Archiválva 2014. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben = Fidelio 2013. szeptember 23.
  2. Neckers, Jan: Sandor Konya and His Recordings
  3. A Városi Képtár és Kónya Emlékszoba oldala. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 19.)

Források

  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  • Seeger, Horst: Opernlexikon. 3. ... überarb. ... Aufl. Berlin, 1986. Henschelverlag. ISBN 3362000142
  • A Bayreuthi ünnepi játékok művészadatbázisában
  • Kozinn, Allan: Sandor Konya, 78, Tenor at Met Known for Wagnerian Roles = The New York Times 2002. június 6.

További információk

  • Ádám Tünde: 90 éve született Kónya Sándor = Opera-Világ 2013. szeptember 26.
  • Alan Blyth nekrológja = The Guardian 2002. június 10.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
Nemzetközi katalógusok
  • opera Operaportál
  • zene Zeneportál