Jakobi József

Jakobi József (Kolozsborsa, 1882. december 9. – Kolozsvár, 1967. december 30.) erdélyi magyar belgyógyász orvos, orvosi szakíró.

Életpályája

A kolozsvári unitárius kollégiumban tanult. Orvosi oklevelét a kolozsvári egyetem orvosi karán szerezte (1909), egészségügyi tanári (1910) és tisztiorvosi képesítést (1912) nyert. Előbb a kórvegytani intézetben Purjesz Zsigmond, majd a belgyógyászati klinikán Jancsó Miklós mellett tanársegéd, 1919-től magángyakorlatot folytat, a kolozsvári Zsidó Kórház egyik alapítója, 1923-tól belgyógyász főorvosa, a Paul Ehrlich Orvostudományi Egyesület alelnöke.

Az 1944-es deportálás idején barátai hét hónapig bújtatták, ezt követően haláláig folytatta kórházi és magánorvosi munkáját. A belgyógyászat és az orvosi kémia tárgykörébe vágó szakdolgozatait a kolozsvári Orvosi Szemle, az Erdélyi Orvosi Lap, az EME orvostudományi szakosztályának Értesítője s a Budapesti Orvosi Újság, Orvosi Hetilap, Gyógyászat közölte.

Különlenyomat formájában is megjelent dolgozatai közül kiemelkednek:

• A keményítőnek nyálemésztési termékeiről (Kolozsvár, 1920)
• Az ortostatikus albuminuriáról (Kolozsvár, 1921)
• A spanyol influenzáról ("Grippás saját eseteim kapcsán". Kolozsvár, 1929)
• Az állati száj- és körömfájás emberi vonatkozásairól (Kolozsvár, 1931)
• A dobverő újabb klinikai jelentőségéről (Kolozsvár, 1931)

Források

• Gaal György: A Paul Ehrlich Orvostudományi Egyesület egy évtizedes története. Orvostudományi Értesítő, XC. évf. 1. sz. (2017)
• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0  
• Szabó Imre: Erdély zsidói. Kolozsvár: Kadima. 1938.