Isochrysidaceae

Isochrysidaceae
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Csoport: Haptista
Csoport: Haptophytina
Csoport: Prymnesiophyceae
Csoport: Prymnesiophycidae
Csoport: Isochrysidales
Csoport: Isochrysidaceae
Pascher 1910
Nemzetségek
  • Chrysidalis
  • Chrysonema
  • Dicrateria
  • Erkenia
  • Isochrysis
  • Pseudoisochrysis
  • Ruttnera
  • Scintilla
  • Tessella
  • Tisochrysis
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Isochrysidaceae témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Isochrysidaceae témájú kategóriát.

Az Isochrysidaceae a Haptophytinába tartozó taxon. Eledelként használt mikroalgákat is tartalmaz, például az Isochrysis galbana fajt.[1] A Noelaerhabdaceae testvértaxonja.

Az akvakultúrában állateledelként való használata mellett ételként is használhatók lehetnek fajai.

Diatoxantin–diadinoxantin alapú fotoprotektív rendszerük mellett zeaxantin-, anteraxantin- és violaxantinszintézisre képes fajai is vannak egy ősi gén fennmaradása miatt.[2]

Történet

Pascher 1910-ben írta le e családot, s más, két azonos ostorú csoportokhoz sorolta. A felfedezett Haptophytina-fajokat és nemzetségeket a sárgamoszatokhoz (Chrysophyceae) sorolták például Bourrelly is 1957-ben.[3]:188

A Dicrateria korábban az Isochrysidaceae nemzetsége volt, 2013-ban Bendif et al. genetikai alapon a Prymnesialesbe sorolták.[4]

Bár 2007-ben Edvardsen és Medlin tanulmányai ide sorolták a Chrysochromulina parkeae fajt, ez utóbbi valójában a Braarudosphaera bigelowii életciklusának másik része, így a két név szinonim, és a B. bigelowii a Prymnesiaceae tagja.[5]

2009-ben Liu et al. megállapították, hogy 37–119 millió évvel ezelőtt alakulhattak ki.[6]

DNS-szekvencia-alapú filogenetikai tanulmányok alapján voltak polifiletikus fajai és nemzetségei, az Isochrysis galbana egyes korábbi törzseiből így hozták létre 2013-ban a Tisochrysis luteát.[7]

Morfológia

Kokkolitképző képességét másodlagosan vesztette el, így a „kokkolitofórák” egyetlen ismert nem kokkolitképző taxonja.[8]

Fajai egysejtűek.[8]

Életmód

Autotróf, gyakran a part közelében élő, nem meszesedő egysejtűek tányérszerű szervesanyag-lemezekkel.[6] A partközeli életmód a Haptophytinában kétszer tért vissza, először a Hymenomonadaceae és a Pleurochrysidaceae közös ősében 130–181 millió évvel ezelőtt, az Isochrysidaceae közös ősében való visszatérése ettől független és újabb, 37–119 millió évvel ezelőtt történt meg.[6]

Gyakran a Noelaerhabdaceae fajai haploid állapotához hasonló ostorosok.[9]

Élőhely

Brakk-,[10] édes-, tengervízben, szárazföldön[11] és szénerőművek által kibocsátott gázokban is élhetnek.[12]

Szaporodás

A taxonon belül csak ivartalan szaporodás ismert, ivaros szaporodás vagy a ploiditás nem. Nem ismert digenetikus életciklus.[4]

Genetika

Kobalamindependens metionin-szintáza van, az ettől független metionin-szintáz hiánya miatt B12-vitamin-auxotróf. Kobalaminképző baktériumokkal szerezheti e vitamint a Haptophytina más tagjaihoz hasonlóan.[13]

Genomika

A Tisochrysis lutea kloroplasztiszgenomját 2019-ben szekvenálták.[14]

Jelentőség

A Isochrysis galbana MACC/H59 a fenol egészét képes lebontani 4 nap alatt 100 mg/l koncentráció alatt, lehetővé téve a környezet-helyreállítást fenolszivárgás után,[15] emellett állateledelként használják az akvakultúrában magas fehérje- és többszörösentelítetlenzsírsav-tartalma, CO2-toleranciája, maximális sejtkoncentrációja, magas- és alacsonyhőmérséklet-toleranciája és rövid növekedése miatt.[16]:16

A Tisochrysis lutea egyes törzsei nutraceutikumként lehetnek használhatók ω-3-zsírsavaikkal. Egyikük fotoperiódus-tenyészetben 84%-kal több energiatároló lipidet és 30%-kal kevesebb szénhidrátot termelnek a vad típusnál. Sok hosszú láncú többszörösen telítetlen zsírsavuk, például dokozahexaénsav vagy sztearidonsav található bennük.[17] A TisoS2M2 emellett stabil fenotípusú, és több éven át őrzi magas összes zsírsavtartalmát.[18]

Több karotinoid pigmentjük is van, például a karotin-2 az Isochrysis és a Tisochrysis nemzetségekben is megtalálható.[2]

Mikropaleontológia

3 alkenonképző faja van hasonló, de mégis különböző alkenon- és alkenoátprofilokkal, ezek az Isochrysis galbana, a Chrysotila lamellosa és a Tisochrysis lutea.[19]

Jegyzetek

  1. ↑ Isochrysidaceae. AlgaeBase. National University of Ireland, Galway. World Register of Marine Species
  2. ↑ a b Serive B, Nicolau E, Bérard JB, Kaas R, Pasquet V, Picot L, Cadoret JP (2017. február 23.). „Community analysis of pigment patterns from 37 microalgae strains reveals new carotenoids and porphyrins characteristic of distinct strains and taxonomic groups”. PLoS One 12 (2), e0171872. o. DOI:10.1371/journal.pone.0171872. PMID 28231253. PMC 5322898.  
  3. ↑ Medlin LK, Kooistra WHCF, Potter , Saunders GW, Andersen RA. „Phylogenetic relationships of the ‘golden algae’ (haptophytes, heterokont chromophytes) and their plastids”. Plant Syst Evol 11, 187–219. o, Kiadó: Springer.  
  4. ↑ a b Bendif EM, Probert I, Schroeder DC, de Vargas C. „On the description of Tisochrysis lutea gen. nov. sp. nov. and Isochrysis nuda sp. nov. in the Isochrysidales, and the transfer of Dicrateria to the Prymnesiales (Haptophyta)”. J Appl Phycol. DOI:10.1007/s10811-013-0037-0. (Hozzáférés: 2024. augusztus 14.)  
  5. ↑ Jordan RW (2015. július 1.). „[§N2059.pdf Nannoplankton taxonomy and the International Code of Nomenclature for algae, fungi, and plants (ICN)]”. J Nannoplankton Res 35 (2), 141–154. o. ISSN 1210-8049. (Hozzáférés: 2024. augusztus 14.)  
  6. ↑ a b c Liu H, Aris-Brosou S, Probert I, de Vargas C (2009. szeptember 16.). „A Time line of the Environmental Genetics of the Haptophytes”. Mol Biol Evol 27 (1). DOI:10.1093/molbev/msp222. (Hozzáférés: 2024. augusztus 14.)   Szabadon hozzáférhető, regisztráció sem szükséges
  7. ↑ Ellegaard M, Moestrup Ø, Andersen TJ, Lundholm N (2016. április 26.). „Long-term survival of haptophyte and prasinophyte resting stages in marine sediment”. Eur J Phycol 51 (3), 328–337. o. DOI:10.1080/09670262.2016.1161243. (Hozzáférés: 2024. augusztus 14.)   Szabadon hozzáférhető, regisztráció sem szükséges
  8. ↑ a b Monteiro FM, Bach LT, Brownlee C, Bown P, Rickaby RE, Poulton AJ, Tyrrell T, Beaufort L, Dutkiewicz S, Gibbs S, Gutowska MA, Lee R, Riebesell U, Young J, Ridgwell A (2016. július 13.). „Why marine phytoplankton calcify”. Sci Adv 2 (7), e1501822. o. DOI:10.1126/sciadv.1501822. PMID 27453937. PMC 4956192.  
  9. ↑ Carrier G, Garnier M, Le Cunff L, Bougaran G, Probert I, De Vargas C, Corre E, Cadoret JP, Saint-Jean B (2014. január 29.). „Comparative transcriptome of wild type and selected strains of the microalgae Tisochrysis lutea provides insights into the genetic basis, lipid metabolism and the life cycle”. PLoS One 9 (1), e86889. o. DOI:10.1371/journal.pone.0086889. PMID 24489800. PMC 3906074.  
  10. ↑ Kajita H, Nakazawa T, Utsunomiya M, Ohkouchi N, Sato M, Harada N, Kawahata H (2022. július 22.). „Long-chain alkenones in the Shimosa Group reveal palaeotemperatures of the Pleistocene interglacial Palaeo-Tokyo Bays”. Prog Earth Plan Sci 9. DOI:10.1186/s40645-022-00499-y. (Hozzáférés: 2024. augusztus 14.)  
  11. ↑ Isochrysidaceae Pascher, 1910. WoRMS. World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2024. augusztus 14.)
  12. ↑ Yahya L, Chik MN, Pang AMA. „Biological carbon fixation: A study of Isochrysis sp. growth under actual coal-fired power plant's flue gas”. Earth and Environmental Science 16. doi:10.1088/1755-1315/16/1/012116. Hozzáférés: 2024. augusztus 14. 
  13. ↑ Nef C, Jung S, Mairet F, Kaas R, Grizeau D, Garnier M (2019. június 10.). „How haptophytes microalgae mitigate vitamin B12 limitation”. Sci Rep 9. DOI:10.1038/s41598-019-44797-w. PMID 31182768. PMC 6557843.  
  14. ↑ Méndez-Leyva AB, Guo J, Mudd EA, Wong J, Schwartz J-M, Day A. „The chloroplast genome of the marine microalga Tisochrysis lutea”. Mitochondrial DNA Part B. DOI:10.1080/23802359.2018.1547140. ISSN 2380-2359. (Hozzáférés: 2024. augusztus 14.)   „open access” publikáció – ingyenesen elolvasható
  15. ↑ Li H, Tan J, Sun T, Wang Y, Meng F (2021. január 1.). „Acclimation of Isochrysis galbana Parke (Isochrysidaceae) for enhancing its tolerance and biodegradation to high-level phenol in seawater”. Ecotoxicol Env Safety 207, 111571. o. DOI:10.1016/j.ecoenv.2020.111571. (Hozzáférés: 2024. augusztus 14.)   „open access” publikáció – ingyenesen elolvasható
  16. ↑ Umdu S (2012-12-13), Effect of CO2 concentration and temperature on growth rate and lipid content of Isochrysis galbana, İzmir Institute of Technology, <https://openaccess.iyte.edu.tr/bitstream/11147/3557/1/T001089.pdf>
  17. ↑ Carrier G, Baroukh C, Rouxel C, Duboscq-Bidot L, Schreiber N, Bougaran G (2018. január). „Draft genomes and phenotypic characterization of Tisochrysis lutea strains. Toward the production of domesticated strains with high added value”. Algal Res 29, 1–11. o. (Hozzáférés: 2024. augusztus 14.)  
  18. ↑ Berthelier J, Saint-Jean B, Casse N, Bougaran G, Carrier G (2023. április 27.). „Phenotype stability and dynamics of transposable elements in a strain of the microalga Tisochrysis lutea with improved lipid traits”. PLoS One 18 (4), e0284656. o. DOI:10.1371/journal.pone.0284656. PMID 37104376. PMC 10138859.  
  19. ↑ Zheng Y, Heng P, Conte MH, Vachula RS, Huang Y. „Systematic chemotaxonomic profiling and novel paleotemperature indices based on alkenones and alkenoates: Potential for disentangling mixed species input”. Org Geochem. (Hozzáférés: 2024. augusztus 14.)