Divat

A divat szó alatt általában egy adott kultúra vagy kor irányzatát értik, amely leggyakrabban az öltözködést, a protokolláris szokásokat és a társas érintkezés szabályait foglalja magába. A divat a legáltalánosabb értelemben a társas érintkezést irányító szokások rendszere.

A divat jelentheti :

• az élet külső formáit, a társas érintkezést, a viselet, az öltözködés módját irányító és konkrét változó szokások összességét, rendszerét;
• felkapott szokást;
• valakinek vagy valaminek időhöz kötött közkedveltsége.

A divat az egyik hajtóereje a gazdasági fejlődésnek, mivel a divat által befolyásolt terület működő cégek haszonra tehetnek szert a divatos termékek/szolgáltatások révén. Ez ösztönzi a versenyt, amelynek során a divat időről időre illetve területileg változik. Mindez mozgásban tartja a gazdasági élet körforgását.^[1]

A divat más szempontból az emberi kultúra részének, az önkifejezés egyik eszközének tekinthető. Ez kiterjed az öltözködésre, az ember egyes használati tárgyaira, továbbá viselkedésére, társadalmi szokásaira, magatartási formáira is.

A divat ismét más szempontból – általános értelemben – a társas érintkezést és ezen belül az öltözködést irányító szokásokhoz való viszonyulást jelenti. Széles rétegeket mint fogyasztókat befolyásol. Ez nemcsak a divat követésére, hanem elutasítására is vonatkozik. A – gyakran sznob – konzumizmussal szemben felbukkant az antikonzumizmus.

A kifejezés (magyarul: gyors divat) arra az 1980-as években kialakult tendenciára utal, hogy a divatcikkeket (elsősorban ruhaneműket) gyártó cégek arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy minél gyakrabban cseréljék ruhatárukat, hiszen ez a gyártók számára újabb és újabb megrendeléseket, ezzel üzleti hasznot eredményez. A fast fashion szellemében működő cégek nem a tartósság, hanem a „minél többet minél olcsóbban és minél gyorsabban” elvén működnek: pár hetente cserélődő kínálatukkal egyszerre teremtik és táplálják az igényt a folyamatos megújulásra. Olcsóságuk következtében a fogyasztók gyorsan túladnak rajtuk (kidobják, jobb esetben elajándékozzák), ha megjelennek újabb tetszetős darabok a kereskedelemben. Ezeket az általában olcsó, sokszor gyenge minőségű anyagokból készült, de mutatós, divatos termékeket legtöbbször ázsiai országokban varratják, ahol a nagyon rosszul fizetett munkások többnyire nagyon rossz körülmények között dolgoznak.^[2][3]

Ugyanakkor viszont ennek az a következménye, hogy a feleslegessé váló ruhaneműk jelentős része hulladékba kerül és ez a környezetszennyeződést növeli és közvetve az éghajlatváltozásra is negatív hatással van. Az Európai Unió Környezetvédelmi Ügynökségének (EEA) megállapítása szerint 2020-ban az Európai Unió lakossága fejenként kb. 15 kg ruhaneműt vásárolt, aminek következtében 11 kg korábban vásárolt ruhanemű vált feleslegessé és ennek kétharmada a szemétben végezte. A textilhulladék-mennyiség 2000 és 2014 között világszerte 60%-kal megnövekedett és ezt a fast fashion irányzat elterjedésének tulajdonítják. Egy ruhadarab átlagos élettartama Európában 2019-ben 5 év volt, holott akár 10–15 évig is hordható lett volna. Az EEA ezért arra szólítja fel az érintett szereplőket, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt az időtálló és tartós termékek tervezésre és a környezetbarát anyagfelhasználásra – vagyis részesítsék előnyben a Slow Fashion irányzat követését.^[4]

A slow fashion (lassú divat) a folyamatos vásárlásra ösztönző fast fashion ellentéte. Lényege a jó minőségű alapanyagokból készített, lehetőleg egyedi tervezésű ruhák viselésére való törekvés. A slow fashion mozgalom 2008-ban indult Amerikából, eredetileg azzal a céllal, hogy hazai termékek vásárlására ösztönözzön az olcsó, de gyenge minőségű távol-keleti származású ruhadarabok helyett. A mozgalmat Európában 1986-ban Carlo Petrini indította el Olaszországban. A slow fashiont előnyben részesítő cégek időtálló, környezettudatos termékeket terveznek és gyártnak. A mozgalom legfőbb üzenete a környezettudatosság. Emellett a slow fashion hívei pénzt takaríthatnak meg, mert jó minőségű, tartós árucikket vásárolnak.^[4][5]

A fair fashion (tisztességes divat) irányzata arra törekszik, hogy olyan ruhadarabokat vásároljunk, amelyeket tisztességes körülmények között állítottak elő, vagyis olyan helyen, ahol a munkavállalókat tisztességes bánásmódban részesítik és tisztességesen megfizetik, biztosítják számukra a nemzetközileg elismert emberi jogokat, még a hátrányos helyzetű emberek számára is. Ez elsősorban a Latin-Amerikában, Ázsiában és Afrikában működő ültetvényekre és gyártóüzemekre vonatkozik.

A tisztességes divatot kínáló vállalatok figyelembe veszik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi normáit: az egyesülési szabadságot és a kollektív tárgyalásokhoz való jogot, a kényszermunka felszámolását, a gyermekmunka eltörlést és a foglalkoztatás és a munkavégzés tekintetében a megkülönböztetés tilalmát.^[6]

A tisztességes divat népszerűsítésére alakult a Fair Wear (tisztességes ruházat) Alapítvány.^[7]

• Neves divatházak

• A divattervezés központjai
  • Párizs
  • Milánó
  • New York
  • London (férfidivat)
  • Tokió
  • Antwerpen
  • Düsseldorf

A hazai divatszakma legrangosabb rendezvénye a Fashion Awards Hungary díjátadó gála. Az első díjátadóra 2004-ben került sor. Az elismerés évről évre egyre nagyobb értéket képviselt, majd a hazai divatszakma legrangosabb rendezvénye lett.^[8] Az első gála fővédnöke Zoób Kati divattervező volt.

• Az év modellje: Ebergényi Réka
• Az év Fiatal Divattervezője: USE (Füzes Eszter, Godena-Juhász Attila, Tóth András)
• Az év Divatfodrásza: Tüzes Tamás (Snoopy)
• Az év Divatsminkese: Titkos Bernadett
• Az év Stylistja: Lakatos Márk
• Az év Divatfotósa: Pitrolffy Zoltán
• Az év Divattervezője: Anda Emília

A jelöltek közül a díjat és az azzal együtt járó szobrot az kapja, akit a legtöbbször jelöltek a divatélet vezető szakemberei a hozzájuk eljuttatott szavazólapon.^[9]

A szavazatok összeszámlálást ügyvéd hitelesíti.^[10]

A divattörténet (vagy viselettörténet, esetleg viselet- és divattörténet) a művelődéstörténet újabban előtérbe került diszciplinája.

„A divattörténet mint interdiszciplináris tudományág megközelítéséhez a történeti mellett művészettörténeti, szociológiai, néprajzi, esztétikai stb. tudás és szemlélet integrálása szükséges, ezt a sokszínűséget képviselik óráról órára a meghívott előadók. A női és férfidivat, valamint a népviseletek formáinak, viselési szokásainak változásai mögött társadalmi, gazdasági, hatalmi folyamatok, művészeti hatások állnak.^[11]”

Magyarországon a divattörténet tanulmányozása az elmúlt évtizedben élénkült fel. 2016-ban az ELTE Történeti Intézet és a Művelődéstörténeti Tanszék a témára fókuszáló kurzust szervezett. A kurzus oktatói F. Dózsa Katalin, Fábri Anna, Fülemile Ágnes, Simonovics Ildikó, Szatmári Judit Anna, Szentesi Réka és Vér Eszter Virág voltak.

Divat, kultúra, történelem – Divattörténeti tanulmányok címen jelent meg 2016-ban F. Dózsa Katalin – Szatmári Judit Anna – Szentesi Réka divattörténeti műve, az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában.^[12]

Mint iparág, az egyik legkörnyezetszennyezőbb, hatalmas ökológiai lábnyommal.^[13] A textilipar a második legnagyobb édesvízszennyező a világon és az összes ipari vízszennyezés nagyjából egyötödéért felelős.^[14]

A használt és eldobott ruházat kevesebb mint egy százalékát hasznosítják újra új ruhák készítéséhez,^[15] a többi a szemétbe kerül. Gyakran a fejlődő és szegény országokba viszik, hogy megszabaduljanak tőlük. Chilében, az Atacama-sivatagban olyan méretű szeméttelepet hoztak létre az importált használt ruhákból, amely az űrből, sőt a Holdról is látszik.^[16] A ruhaszemétnek a lebomlása akár több száz évig is eltart, miközben tovább szennyezi a környzetet.

• Iparművészet
• Divat a 20. században
• Divatipar
• Kreatív ipar
• Fenntartható divat

• Gonda Béla: A női divat művészete; Ráth Mór, Budapest, 1916
• Rózsa Miklós: A női szépség esztétikája. A női szépség, szerelem és divat hármaskönyve; Kultúra, Budapest, 1923
• Gáspárné Dávid Margit: A divat története. Erkölcsök, szokások, viseletek, 1-2.; Pantheon, Budapest, 1923–1924
  • 1. 1480–1765. Renaissance – barokk – rokokó
  • 2. 1765–1920
• K. Beniczky Irma: Furcsaságok a divat történetéből; Franklin, Budapest, 1927 (Közhasznú családi könyvtár)
• Jelmeztan / A divat története. Feljegyzések és tanulmányok nyomán a Színművészeti Akadémia részére összegyüjt. Hettyey Aranka; Budapesti Hírlap Ny., Budapest, 1931
• Remete Eta: A mai női divat erotikája; Anonymus, Bp., 1938 (Eros könyvek)
• Aneta Dumitriu: A divat szeszélyei és az ízléses öltözködés; ford. Tóth Piroska; Ceres, Bukarest, 1971 (Kaleidoszkóp)
• Gárdonyiné Kövessi Edit–Lakyné Székely Ilona: Népművészeti divatalbum; Minerva, Budapest, 1973
• F. Dózsa Katalin: Letűnt idők, eltűnt divatok, 1867–1945; Gondolat, Budapest, 1989
• Imreh Zoltánné: Korok és divatok. Az öltözködés története. Munkatankönyv, 1-2.; Comenius, Karád, 2004
• Valuch Tibor: A lódentől a miniszoknyáig. A XX. század második felének magyarországi öltözködéstörténete; Corvina–1956-os Intézet, Bp., 2005
• Sárközi András: Divat vagy egészség? Az öltözködés élettani hatásai; szerzői, Kecskemét, 2006
• Zsolt Péter: Divatszociológia; Pro Die, Budapest, 2006
• Csipes Antal: Divattükör; Osiris, Budapest, 2006
• Klasszikus divat. A 20. század legfontosabb divattervezői és stílusai; előszó Zandra Rhodes; Alexandra, Pécs, 2007
• Kovács Kármen: A divattermékek fogyasztása és a divatterjedés racionális és emocionális mozgatói; Budapest–Pécs, Akadémiai–PTE KTK Gazdálkodástani Doktori Iskola, 2009
• Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században; szöveg Kovács Ferenc et al.; Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest, 2010
• Imrehné Sebestyén Margit: Divatok és korok; Apáczai, Celldömölk, 2010
• A magyar viseletek története; szöveg Nagy Géza, ill. Nemes Mihály; Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2012
• A magyar divat 1116 éve. A magyar öltözékkultúra képes története a honfoglalástól napjainkig. A magyar viselet a honfoglalástól a 21. század elejéig; tan. F. Dózsa Katalin et al.; Absolut Media Zrt., Budapest, 2012
• Dressz Feszt; szerk. Koncz Kinga; Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2012
• F. Dózsa Katalin: "Megbámulni és megbámultatni". Viselettörténeti tanulmányok; L'Harmattan–Könyvpont, Budapest, 2014
• Marnie Fogg: A ruha. 100 ötlet, ami örökre megváltoztatta a divatot; ford. Izsó Zita; Corvina, Budapest, 2015
• Divat. Stílusok és viseletek az ókortól napjainkig; ford. Getto Katalin, Bartha Judit; Alexandra, Pécs, 2015
• Ék Erzsébet: Divat és hagyomány; Cser, Budapest, 2016
• Divat, egyén, társadalom. A divattörténeti tudományos konferencia tanulmánykötete; szerk. F. Dózsa Katalin, Szatmári Judit Anna, Vér Eszter Virág; ELTE Eötvös, Budapest, 2016
• P. Szalay Emőke: Dédanyáink, nagyanyáink, anyáink. Divattörténeti vázlatok, 1860–1945; Szalay Alapítvány, Debrecen, 2017
• Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században; BFL, Budapest, 2017 (Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából)
• Rátkai Zsuzsa: Művészettörténet, öltözködéstörténet; Speciális Stúdió, Budapest, 2018
• A csábítás fegyvere. Divat, stílus és öltözködés száz év magyar festészetében; szerk., képvál. Molnos Péter; Kieselbach, Budapest, 2018
• Divat, kultúra, történelem. Divattörténeti tanulmányok; szerk. F. Dózsa Katalin, Szatmári Judit Anna, Szentesi Réka; ELTE Eötvös, Budapest, 2018
• Szatmári Judit Anna: Ragyogj! Divat és csillogás / Shine! Fashion and glamour; Kiscelli Múzeum, Budapest, 2019
• Budai Lotti: Rizsporos hétköznapok. Női divat- és hálószobatitkok a 18-19. századból; Álomgyár, Budapest, 2019
• Polgári sikk. Válogatás a Déri Múzeum iparművészeti gyűjteményéből. 2020. február 12–május 3.; kurátor Ormosi Viktória, interjúk Dallos-Nagy Krisztina; Déri Múzeum, Debrecen, 2020
• Keszeg Anna: Divat-újratervezés. A kortárs divat médiaműködései. Esettanulmányok; Budapesti Metropolitan Egyetem, Budapest, 2022 (Metu teória)
• Egri Petra: Divatelmélet, teatralitás, dekonstrukció. Kortárs divatperformanszok; Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, Budapest, 2023 (Média/kultúra)
• Csalár Bence: A fenntartható divat kézikönyve; fotó Faragóné Pancsa Amanda; Boook, Budapest, 2022
• Csalár Bence: Stílustérkép. Divat, testkép, önismeret; Boook, Budapest, 2023

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Moda című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a viselettel, divattal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!