Despota

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

A despota (görögül deszpotész, „úr”) a történelem során változó jelentésű szó; többnyire görög-bizánci udvari, majd balkáni uralkodói cím.

Az ókorban

Az ókori Görögországban a házi rabszolgák vezetője.

A középkorban

A Bizánci Birodalomban a császári család egyes tagjainak címe.^[1]

A 12. század elejétől magas rangú nemesek számára használták. Udvari méltóságként első ízben I. Mánuel bizánci császár leányának jegyese, a magyar Béla herceg (később III. Béla király) viselte (1163-1170). 1204-1453 között az uralkodó szűkebb rokonságának tagjai voltak despoták a cím visszavonásáig.

A 13. századtól egyes tartományi vezetők is despotának címezték magukat. 1402-1459 között a szerb uralkodók is ezt a címet viselték; Szerbia bukása után despotának címezték Magyarországon élő utódaikat is a török hódításig.