Cao Cse
A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll. |
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Cao Cse (Cao Zhi) | |
Cao Cse egy Qing (Csing)-kori ábrázoláson | |
Élete | |
Született | 192. |
Elhunyt | 232. |
Sírhely | Tomb of Cao Zhi |
Nemzetiség | kínai |
Szülei | Empress Dowager Bian Cao Cao |
Gyermekei | Cao Zhi |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | költészet |
Alkotói évei | Han-dinasztia; a három királyság kora |
A Wikimédia Commons tartalmaz Cao Cse (Cao Zhi) témájú médiaállományokat. |
Cao Cse (pinjin: Cao Zhi; névváltozatok: C’ao Csi, Cao Cse-csien; 192 – 232) kínai költő.
Cao Cao, a nagy hatalmú tábornok harmadik fia, Cao Pi öccse volt a Han-dinasztia végén, a kínai történelem három királyság néven ismert szakaszában. Már fiatal korában megmutatkozott költői tehetsége. Húszéves korában több mint tízezer verssort tudott fejből idézni. Saját alkotásaival megszerezte számára a kor híres költői, többek közt az apja által támogatott költői csoport, a „Csien-an kor hét költője” barátságát.
Költői tehetsége mellett szeszélyes, önfegyelemre képtelen személyiség volt és már fiatalon erősen ivott.
Cao Cao halála után bátyja, Cao Pi császárrá lett. Cao Cse (Cao Zhi)t ekkor bátyja félreállította, osztályrésze élete végéig a mellőzés és az üldöztetés lett. Rendkívüli tehetsége, amely a politikában nem juthatott szerephez, költészetében alkotott maradandót.
Magyarul
- Cao Cse versei / Cao Cao és Cao Pi verseiből; ford. Csukás István et al., vál., prózaford., utószó, jegyz. Tőkei Ferenc; Európa, Bp., 1960
- A Lo tündére; ford. Szerdahelyi István, előszó, jegyz. Tőkei Ferenc; Balassi, Bp., 1997 (Kínai-magyar irodalmi gyűjtemény, 1/7.)
Források
- ↑ Elisseeff: Elisseeff-Poisle, Danielle. La civilisation de la Chine classique, Vadime Elisseeff, Arthaud, 580. o. (1979). ISBN 2-7003-0228-1
- Világirodalmi lexikon II. (Cam–E). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1972. 47. o.