Budapesti Sertésközvágóhíd
Nem tévesztendő össze a következővel: Közvágóhíd (Budapest). |
Budapesti Sertésközvágóhíd | |
A Budapesti Sertésközvágóhíd egy 20. század eleji fényképen | |
Település | Budapest IX. kerülete |
Cím | Budapest IX. kerülete, Gubacsi út 6 A és B |
Építési adatok | |
Építés éve | 1897–1902 (a teljes létesítmény), illetve 1930–1932 (nagycsarnok) |
Bezárás | 2001 |
Lebontás éve | 2001[1] |
Lebontás oka | bezárt a létesítmény |
Építési stílus | eklektika |
Védettség | 2 épület (víztorony, nagy csarnok) műemléki védettség alatt áll |
Tervező | Mihályik István (a teljes létesítmény), Münnich Aladár (nagycsarnok) |
Kivitelező | Kubinyi Imre |
Hasznosítása | |
Felhasználási terület | épület |
Elhelyezkedése | |
Budapesti Sertésközvágóhíd Pozíció Budapest térképén | |
é. sz. 47° 27′ 52″, k. h. 19° 05′ 05″47.464444444444, 19.08472222222247.464444°N 19.084722°EKoordináták: é. sz. 47° 27′ 52″, k. h. 19° 05′ 05″47.464444444444, 19.08472222222247.464444°N 19.084722°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Budapesti Sertésközvágóhíd témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Budapesti Sertésközvágóhíd egy 20. század elején létesült, mára már megszűnt nagy élelmiszeripari üzem.
Története
Budapesten, a IX. kerületi Soroksári úton 1872-ben nyílt meg a Budapesti Marhaközvágóhíd. Míg a marhavágóhíd az Összekötő vasúti híd (népnyelven még: Déli összekötő vasúti híd) vonalától (az ún. Összekötő vasúttól, ez mai néven a Kőbánya felső–Kelenföld szakaszt jelenti) északra épült fel, 1895-ben tervezet készült ettől délre egy sertésvágóhíd megépítésére. Így a Ferencvárosi rendező-pályaudvar közvetlen szomszédságában, a mai Külső Mester utca és a Gubacsi út közötti részen 1897 és 1902 között fel is épült Budapest új, nagy sertésvágóhídja, és 1902. május 1-jén már meg is nyitotta kapuit. Tervezője Mihályik István székesfővárosi mérnök, kivitelezője Kubinyi Imre székesfővárosi mérnök volt.[2] 1930 és 1932 között nagy méretű csarnokot építettek a telepen Münnich Aladár tervei szerint.[3] A sertésvágóhíd fénykorában naponta 5000 házi sertés vágására került sor.
Az üzem területén működött az Országos Húsipari Kutatóintézet, majd 1974-től a Húsipari Múzeum is.[4]
Közel 100 évnyi fennállás után, a rendszerváltást követően számolták fel az üzemet. Épületeit kevés kivételével 2001-ben[1] elbontották: a Gubacsi úti oldalon egy régi irodaépület, a műemléki védelem alatt álló 20. század eleji díszes víztorony, valamint az 1932-es csarnok menekült meg. Érdekesség, hogy ekkoriban került sor a Külső Mester utca megépítésére is. A telepre újabb épület nem épült, napjainkban a terület egy része a Volánbusz autóbusz-parkolójaként funkcionál.[5]
A telep kiterjedt iparvágányhálózattal rendelkezett. Az összekötő vágány a mai Külső Mester utca nyomvonalát keresztezve jött be a ferencvárosi rendező pályaudvar felől.[6]
Képtár
- Az 1930 és 1932 között épült, máig meglévő hatalmas csarnoképület (Koppány utcai oldal)
- A csarnok vége közelről
- A csarnok belülről
- A csarnok belülről
- Irodaépület (Gubacsi úti oldal)
- A megmaradt víztorony
- A gyár és környezete egy 1935-ös, olasz nyelvű Budapest-térkép részletén
Jegyzetek
- ↑ a b http://www.transagent.hu/ta/hu/korabbi-projektek.php
- ↑ https://viztorony.hu/h/budapest/30.html
- ↑ https://pestbuda.hu/cikk/20201218_a_vasbeton_szerkezetes_epites_uttoroje_130_eve_szuletett_munnich_aladar_epitesz
- ↑ http://chemonet.hu/hun/food/muzeum/husipari/hus_m.html
- ↑ Google Utcakép (2022. április). Google LLC. (Hozzáférés: 2022. június 30.)
- ↑ 1908-as térkép
Források
- Kollin Ferenc: Budapesti üdvözlet, Helikon Kiadó, Budapest, 1983, ISBN 963-207-595-1, 201. o.
- https://index.hu/belfold/budapest/2014/07/11/kisertetvagohid_a_gubacsi_uton/
- https://www.origo.hu/foto/20150716-elhagyott-epuletek-budapesten.html
- http://urbexbp2016.blogspot.com/2016/05/kerites-ugyan-mar-egy-gyonyoru.html
- https://viztorony.hu/h/budapest/30.html
További információk
- Fekete-fehér fényképek a 20. század első feléből
- Magyar gyárak a millennium korában – Közvágóhíd – Youtube.com (a film mindkét vágóhíddal foglalkozik; érdekessége, hogy színes fényképek vannak benne a díszes eklektikus épületekről, vélhetően az 1990-es évekből, a vágóhíd elbontása előtti időből)