Budai nyúlfarkfüves dolomitsziklagyep

A budai nyúlfarkfüves dolomitsziklagyep (Seslerietum sadlerianae Soó ex Zólyomi, 1936) olyan, edafikus sziklagyep, amely kizárólag a budai nyúlfarkfű (Sesleria sadleriana) elterjedési területén (a Dunakanyartól a Budai-hegységig) fordul elő. Kizárólag a tölgyes zónában, 200–660 m magasan nő — általában az északias, ritkábban - 500 méter felett - a délre néző lejtőkön. Endemikus, jégkori reliktum jellegű asszociáció, amely kizárólag dolomiton fordul elő. Talaja váztalaj, illetve rendzina.

Amint ezt a társulás neve is mutatja, uralkodó faja a budai nyúlfarkfű, ami az északra néző oldalakon sűrű, zárt gyepben nő, a délnek forduló lejtőkön viszont kiritkul; állományába viszonylag kevés más faj elegyedik, főleg:

  • deres csenkesz (Festuca pallens),
  • lappangó sás (Carex humilis) és
  • magyar rozsnok (Bromus pannonicus).

Más dolomit sziklagyepekkel közösek a további kísérő fajok:

  • korongpár (Biscutella laevigata) — magashegységi jellegű,
  • kövér daravirág (Draba lasiocarpa),
  • keserű pacsirtafű (Polygala amara),
  • hegyi hagyma (Allium montanum),
  • sziklai perje (Poa badensis),
  • szürke napvirág (Helianthemum canum).

A szárazgyepek fajai:

  • dolomit kutyatej (Euphorbia segueriana subsp. minor),
  • naprózsa (Fumana procumbens),
  • homoki ibolya (Viola rupestris),
  • osztrák pozdor (Scorzonera austriaca).

Az erdős sztyepp fajai:

  • budai imola (Centaurea sadleriana),
  • ágas homokliliom (Anthericum ramosum),
  • sárga len (Linum flavum),
  • leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
  • hangyabogáncs (Jurinea mollis),
  • magyar aszat (Cirsium pannonicum).

Erdei és réti fajok:

  • lenlevelű zsellérke (Thesium linophyllon),
  • rezgőpázsit (Briza media),
  • réti margitvirág (Leucanthemum vulgare).

Az erdőkkel határos szegélyein megjelenik benne néhány ritka orchideafaj is:

Források

  • Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai