Bipoláris hengerkoordináta-rendszer

A bipoláris hengerkoordináta-rendszer koordinátafelületei. A sárga félhold megfelel σ-nak, míg a piros cső a τ koordinátát jelzi, a kék sík pedig a z=1 megfelelője. A három felület a P pontban találkozik, melyet fekete gömb jelez

A bipoláris hengerkoordináta-rendszer egy háromdimenziós ortogonális koordináta-rendszer, ami a bipoláris koordináta-rendszerből származtatható a harmadik, z tengely menti eltolással. Az F 1 {\displaystyle F_{1}} és F 2 {\displaystyle F_{2}} fókuszegyenesekre teljesül a Descartes-féle koordináta-rendszerben, hogy rendre x = a {\displaystyle x=-a} és x = + a {\displaystyle x=+a} , illetve y = 0 {\displaystyle y=0} .

Bipolárisnak neveznek olyan görbéket is, melyeknek két fókuszpontjuk van, mint ellipszisek, hiperbolák és Cassini-oválisok. Azonban nem nevezik bipolárisnak az ezeken az alakzatokon alapuló koordináta-rendszereket, mint például az elliptikus koordinátákat.

Alapvető definíciók

A ( σ , τ , z ) {\displaystyle (\sigma ,\tau ,z)} bipoláris hengerkoordináták leggyakoribb definíciója:

x = a   sh τ ch τ cos σ {\displaystyle x=a\ {\frac {\operatorname {sh} \tau }{\operatorname {ch} \tau -\cos \sigma }}}
y = a   sin σ ch τ cos σ {\displaystyle y=a\ {\frac {\sin \sigma }{\operatorname {ch} \tau -\cos \sigma }}}
z =   z {\displaystyle z=\ z}

ahol egy P {\displaystyle P} pont σ {\displaystyle \sigma } koordinátája egyenlő a F 1 P F 2 {\displaystyle F_{1}PF_{2}} szöggel, és a τ {\displaystyle \tau } koordináta a P {\displaystyle P} pont fókuszoktól mért távolságainak arányának természetes logaritmusa. A továbbiakban a P F 1 {\displaystyle PF_{1}} távolságot d 1 {\displaystyle d_{1}} , míg a P F 2 {\displaystyle PF_{2}} távolságot d 2 {\displaystyle d_{2}} jelöli. Ezzel a τ {\displaystyle \tau } koordináta:

τ = ln d 1 d 2 {\displaystyle \tau =\ln {\frac {d_{1}}{d_{2}}}}

Skálázási tényezők

A σ {\displaystyle \sigma } és τ {\displaystyle \tau } bipoláris koordináták skálázási tényezője megegyezik:

h σ = h τ = a ch τ cos σ {\displaystyle h_{\sigma }=h_{\tau }={\frac {a}{\operatorname {ch} \tau -\cos \sigma }}}

illetve a z {\displaystyle z} koordináta skálázási tényezője h z = 1 {\displaystyle h_{z}=1} . Így az infinitezimális térfogatelem

d V = a 2 ( ch τ cos σ ) 2 d σ d τ d z {\displaystyle dV={\frac {a^{2}}{\left(\operatorname {ch} \tau -\cos \sigma \right)^{2}}}d\sigma d\tau dz}

és a Laplace-operátor:

2 Φ = 1 a 2 ( cosh τ cos σ ) 2 ( 2 Φ σ 2 + 2 Φ τ 2 ) + 2 Φ z 2 {\displaystyle \nabla ^{2}\Phi ={\frac {1}{a^{2}}}\left(\cosh \tau -\cos \sigma \right)^{2}\left({\frac {\partial ^{2}\Phi }{\partial \sigma ^{2}}}+{\frac {\partial ^{2}\Phi }{\partial \tau ^{2}}}\right)+{\frac {\partial ^{2}\Phi }{\partial z^{2}}}}

A további differenciáloperátorok, mint F {\displaystyle \nabla \cdot \mathbf {F} } és × F {\displaystyle \nabla \times \mathbf {F} } kifejezhetők a ( σ , τ ) {\displaystyle (\sigma ,\tau )} koordinátákkal úgy, hogy behelyettesítjük a skálázási tényezőket az ortogonális koordináta-rendszerek általános képleteibe.

Alkalmazások

A bipoláris hengerkoordináta-rendszer klasszikus alkalmazásai a parciális differenciálegyenletek megoldását segítik, például Laplace egyenletének vagy a Heimholtz-egyenlet, ahol is a bipoláris koordináták lehetővé teszik a változók szétválasztását két dimenzióban. Egy példa a két, különböző átmérőjű hengeres elektromos vezető elektromos mezője.

Források

  • Margenau H, Murphy GM. The Mathematics of Physics and Chemistry. New York: D. van Nostrand, 187–190. o. (1956) 
  • Korn GA, Korn TM. Mathematical Handbook for Scientists and Engineers. New York: McGraw-Hill, 182. o.. ASIN B0000CKZX7 (1961) 
  • Moon P, Spencer DE. Conical Coordinates (r, θ, λ), Field Theory Handbook, Including Coordinate Systems, Differential Equations, and Their Solutions, corrected 2nd ed., 3rd print, New York: Springer-Verlag, unknown. o. (1988). ISBN 978-0-387-18430-2 
  • MathWorld description of bipolar cylindrical coordinates

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bipolar cylindrical coordinates című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.