Antikomintern paktum
Antikomintern paktum | |
Kintomo Musakodzsi vikomt, Japán nagykövete és Joachim von Ribbentrop, a náci Németország külügyminisztere aláírják az antikomintern paktumot | |
Aláírás dátuma | 1936. november 25. |
Aláírás helye | Berlin, Harmadik Birodalom |
Aláírók |
|
0. Lengyel–ukrán háború | 1918. | 11. 01. - 1919. 07. 18. |
1. Versailles-i békeszerződés | 1919. | |
2. Lengyel–szovjet háború | 1919. | 02. 14. - 1921. 03. 18. |
3. Trianoni békeszerződés | 1920. | |
4. Rapallói egyezmény | 1920. | november 12. |
5. Francia–lengyel katonai szövetség (en) | 1921. | február 16. |
6. Rigai béke (en) | 1921. | március 18. |
7. Menetelés Rómába | 1922. | október 28 - 29. |
8. Korfui összetűzés (olasz-görög) (en) | 1923. | aug. - szept. |
9. Müncheni sörpuccs | 1923. | november 8. |
10. A Ruhr-vidék francia–belga megszállása (en) | 1923. | - 1925. |
11. Libia megszállása - Második olasz–líbiai háború (en) | 1923. | - 1932. |
12. Mein Kampf (Harcom) megjelenése | 1925. | |
13. Dawes-terv (en) | 1924. | |
14. Locarnói egyezmény | 1925. | december 01. |
15. Young-terv (en) | 1929. | |
16. Nagy gazdasági világválság | 1929. | október 24. – 1941. |
17. Mandzsúria japán lerohanása (en) | 1931. | 09. 18. - 1932. 02. 26. |
18. Mandzsukuo megszállása | 1931 | – 1942. |
19. Sanghaj-i január 28-i összetűzés (en) | 1932. | 01. 28. – 03. 03. |
20. Szovjet–lengyel megnemtámadási egyezmény | 1932. | július 25. |
21. Genfi leszerelési világértekezlet (en) | 1932. | 02.02. - 1934.06.11. |
22. Első hopeji hadjárat/A nagy fal védelme (en) | 1933. | 01.01 - 05.31. |
23. Belső-mongóliai hadjárat (en) | 1933. | - 1936. |
24. Hitler lesz a kormányfő és az államfő is egyben | 1933. | - 1934. |
25. A tanggui fegyverszünet (en) | 1933. | május 31. |
26. Németország újrafelfegyverzése elindul (en) | 1933. | július 12. |
27. Olasz–szovjet egyezmény (en) | 1933. | szeptember 2. |
28. Belső-mongóliai hadjárat (en) | 1933. | ápr.- 1936. dec. |
29. Németország elhagyta a leszerelési értekezletet (en) | 1933. | október 14. |
30. Németország kilép a Nemzetek Szövetségéből (en) | 1933. | okt. 19. - nov. 12. |
31. Német–lengyel megnemtámadási egyezmény | 1934. | január 26. |
32. A Saar-vidéki népszavazás/visszatérés Németországhoz | 1935. | január 13. |
33. Kötelező sorozás kezdődik Németországban újra (en) | 1935. | március 16. |
34. Francia–szovjet segítségnyújtási szerződés (en) | 1935. | május 2. |
35. Szovjet–csehszlovák segítségnyújtási szerződés (en) | 1935. | május 16. |
36. He-Umezu egyezmény (en) | 1935. | 06. 10. - 1937. 07. 07. |
37. Angol–német tengerészeti egyezmény (en) | 1935. | június 18. |
38. December 9-i megmozdulások Pekingben (en) | 1935. | december 9. |
39. Második olasz–etióp háború (abesszíniai háború) | 1935. | 10. 3.- 1937. 02. 19. |
40. A Rajna-vidéki bevonulás (en) | 1936. | március 7. |
41. Spanyol polgárháború kezdete | 1936. | júl. 17. - 1939. ápr. 1. |
42. A Berlin–Róma-tengely (német–olasz egyezmény) | 1936. | október 27. |
43. Antikomintern paktum | 1936. | november 25. |
44. Suiyuan hadjárat (en) | 1936. | október - november |
45. Hsziani válság (en) | 1936. | december 12-26. |
46. Második kínai–japán háború | 1937. | - 1945. |
47. A USS Panay-incidens (en) | 1937. | december 12. |
48. Ausztria bekebelezése (Anschluss) | 1938. | március 12. |
49. Májusi válság (német–cseh határ) (en) | 1938. | május 19 - 23. |
50. Haszan-tavi csata/Csangkufengi összecsapás | 1938. | júl. 29. - aug. 11. |
51. Német–csehszlovák kisháború (Ordnersgruppe) (en) | 1938. | szeptember 16 - 17. |
52. Müncheni egyezmény | 1938. | szeptember 29. |
53. A Szudéta-vidék Birodalomhoz csatolása (en) | 1938. | október 01 - 10. |
54. Első bécsi döntés | 1938. | november 02. |
55. A Szlovák Köztársaság kikiáltása | 1939. | március 14. |
56. Csehszlovákia német megszállása (en) | 1939. | március 15. |
57. Litvánia náci megfenyegetése, Memel elcsatolása (en) | 1939. | március 20 - 22. |
58. Magyar–szlovák kis háború | 1939. | március 23 - 31. |
59. A spanyol polgárháború végső hadműveletei (en) | 1939. | március 26. - április 1. |
60. Danzigi válság (en) | 1939. | március - augusztus |
61. Angol függetlenségi garancia Lengyelországnak (en) | 1939. | március 31. |
62. Albánia olasz lerohanása (en) | 1939. | április 7-12. |
63. Szovjet–angol–francia tárgyalások Moszkvában (en) | 1939. | ápr. 15.- aug. 21. |
64. Német–olasz barátsági és katonai szerződés | 1939. | május |
65. Halhín-goli csata | 1939. | május - szeptember |
66. Molotov–Ribbentrop szerződés | 1939. | augusztus 23. |
67. Lengyelország német lerohanása | 1939. | szept. 1. - okt. 6. |
Az antikomintern paktumot az Adolf Hitler vezette Harmadik Birodalom és a Japán Császárság kötötte 1936. november 25-én Berlinben a Kommunista Internacionálé és különösen a Szovjetunió elleni együttműködésről.
Az egyezményhez 1937-ben Benito Mussolini Olaszországa is csatlakozott és ezzel hivatalosan is létrejött azon tengelyhatalmak együttműködése, amelyek később együtt vívták meg a második világháborút a szövetséges hatalmakkal szemben. Az együttműködést az 1940-ben kötött háromhatalmi egyezmény fonta szorosabbra.
Háttere
A paktum gondolatának gyökerei 1935-ig nyúlnak vissza, amikor számos német hivatalnok a külügyminisztériumon belül és kívül azon igyekezett, hogy összeegyeztesse a hagyományos Kína-barát német külpolitikát Hitler azon vagyával, hogy Kína ősellenségével, Japánnal lépjen szövetségre.[1] 1935 októberében az a gondolat merült fel, hogy egy antikommunista szövetségben lehetne egyesíteni a Kuomintang rezsimet, Japánt és Németországot.[1] Különösen tetszett az ötlet Joachim von Ribbentrop különleges nagykövetnek, a Dienststelle Ribbentrop néven emlegetett árnyékkülügyminisztérium vezetőjének es a berlini japán katonai attasénak, Ósima Hirosinak, aki azt remélte, hogy ez a szövetség Japán alárendeltjévé tenné Kínát.[1] Ez a terv a kínai érdeklődés hiánya miatt nem vált valóra, mindenesetre Ribbentrop és Osima kidolgozott egy Komintern-ellenes szerződést.[2] A paktumot az eredeti terv szerint 1935 novemberének végén kötötték volna meg és meghívást kapott volna a csatlakozásra az Egyesült Királyság, Olaszország, Kína és Lengyelország is.[2] A terv azonban egy évre a fiókba került, mivel Konstantin von Neurath külügyminiszter és Werner von Blomberg hadügyminiszter aggódni kezdtek, hogy tönkretenné a német-kínai kapcsolatokat, majd Japánban 1936. február 26-án katonai puccs tört ki, ami sikertelen maradt, de zűrzavart okozott.[3] 1936 nyarára megvaltozott a helyzet: a japán kormányban megnőtt a hadsereg befolyása, Berlinben és Tokióban aggodalmakat szült a francia-szovjet közeledés és Hitler drámai antikommunista gesztust akart tenni, amely esetleg német-brit szövetségkötéshez vezethetne. Mindezek miatt újraéledt az antikomintern paktum gondolata.[4] A kezdeményezés 1936. október 23-án történt meg és a paktumot november 25-én írták alá.[5] A Szovjetunióval való direkt ütközést elkerülendő a paktum csak a Komintern ellen irányult. Ugyanakkor tartalmazott egy titkos záradékot, amely szerint bármelyik aláíró hatalom keveredne háborúba a Szovjetunióval, a másik nem segítene a szovjeteknek és tárgyalásokat kezdene az együttműködésről a másik szerződővel.[5]
Létrejön a Tengely
1937. november 6-án Olaszország is csatlakozott a paktumhoz[6] és ezzel létrejött az a szövetség, amelyet később tengelyhatalmak néven emlegettek. Az olasz lépés féligmeddig a Stresa front nevű hamvába holt 1935-ös francia-brit kezdeményezésre volt reakció, amelynek vissza kellett volna tartania Németországot a határain való túlterjeszkedéstől. A franciák és a britek „a német expanzionizmus”, különösen az Ausztriával való egyesülés ellen léptek volna fel, és az utóbbi elleni harc Olaszországnak is alapvető érdeke volt. A gyanakvás az olasz kapcsolatokban és Benito Mussolini saját expanzionizmusa azonban növelte a franciák és a britek és a másik oldalon az olaszok közti távolságot. Olaszország 1935 októberében lerohanta az afrikai Abesszíniát (Etiópia), anélkül, hogy az afrikaiak ezt kiprovokálták volna, ami a Népszövetség elveinek megsértését jelentette. A britek és a franciák azonban titkos egyezséget kötöttek Mussolinivel, amelyben Olaszország megkapta Abesszínia kétharmadát (Hoare–Laval-paktum). Amikor ez kiszivárgott, az egyezség Franciaországban és az Egyesült Királyságban is botrányt robbantott ki és Samuel Hoare brit külügyi államtitkárnak le kellett mondania. A Hoare–Laval-paktumot felmondták.
Kísérletek a brit–német viszony javítására
Még a paktumtárgyalások kezdete előtt, 1935 júniusában meglepetésre megkötötték az Angol–Német Tengerészeti Egyezményt. Hitler ezután még több kísérletet tett a két ország kapcsolatának javítására, hogy szövetséget hozzon létre a Szovjetunió elszigetelésére, ugyanakkor a szovjetek és a britek Németország elszigetelésére törekedtek. Hitler megpróbálkozott azzal is, hogy rávegye Lengyelországot az antikomintern paktumhoz való csatlakozásra, megpendítve a német-lengyel területi viták rendezésének lehetőségét is.[7] Lengyelország azonban visszautasította a közeledést, mert a lengyelek attól féltek, hogy Németország bábállamává válhatnak.
A tengerészeti egyezmény a japán politikusok, köztük Jamamoto Iszoroku számára megdöbbentő volt, de a domináns katonia klikk vezetői úgy értékelték, hogy ezzel a németek csak időt akartak nyerni, hogy utolérhessék a brit flotta fejlettségét.
Hitler erőfeszítései a brit kapcsolatok javítására nem jártak sikerrel. 1939 augusztusában Németország az antikomintern paktum szellemével ellentétes lépést tett, amikor a Szovjetunióval aláírta a Molotov–Ribbentrop-paktum néven ismert megnemtámadási egyezményt. 1940-ben azonban már a Szovjetunió lerohanásának terveivel kezdtek el foglalkozni és Ribbentrop külügyminisztert Japánba küldtek, hogy új egyezményről tárgyaljon a japánokkal. 1940. szeptember 25-én Ribbentrop táviratot küldött Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszternek, amelyben arról tájékoztatta, hogy Németország, Olaszország és Japán katonai szövetségről szóló egyezményt készül aláírni. Arról próbálta meggyőzni Molotovot, hogy a szövetség az Amerikai Egyesült Államok és nem a Szovjetunió ellen irányul.
A felújított paktum
Miután 1941-ben Németország megkezdte a Barbarossa-terv megvalósítását és lerohanta a Szovjetuniót, újjáélesztették az antikomintern paktumot, és november 25-én öt évvel meghosszabbították. Az aláírók ezúttal a következő államok voltak:
- Németország[8]
- Japán
- Olaszország
- Bulgária
- Horvátország
- Dánia
- Finnország
- Kína
- Magyarország
- Mandzsukuo
- Románia
- Szlovákia
- Spanyolország
Jegyzetek
- ↑ a b c Gerhard Weinberg: The Foreign Policy of Hitler's Germany Diplomatic Revolution in Europe 1933-36, Chicago: University of Chicago Press, 1970, page 342.
- ↑ a b Gerhard Weinberg: The Foreign Policy of Hitler's Germany Diplomatic Revolution in Europe 1933-36, Chicago: University of Chicago Press, 1970, page 343.
- ↑ Gerhard Weinberg: The Foreign Policy of Hitler's Germany Diplomatic Revolution in Europe 1933-36, Chicago: University of Chicago Press, 1970, pages 343-344.
- ↑ Gerhard Weinberg: The Foreign Policy of Hitler's Germany Diplomatic Revolution in Europe 1933-36, Chicago: University of Chicago Press, 1970 pages 344-345.
- ↑ a b Gerhard Weinberg: The Foreign Policy of Hitler's Germany Diplomatic Revolution in Europe 1933-36, Chicago: University of Chicago Press, 1970, pages 346.
- ↑ Robert Melvin Spector. World Without Civilization: Mass Murder and the Holocaust, History, and Analysis, pg. 257
- ↑ Sean Greenwood: The Phantom Crisis: Danzig, 1939 pages 225-246 from The Origins of the Second World War Reconsidered edited by Gordon Martel, Routledge: London, United Kingdom, 1999 page 232; Anna Cienciala: Poland in British and French Policy in 1939: Determination To Fight-or Avoid War? pages 413-433 from The Origins of The Second World War edited by Patrick Finney, Edward Arnold: London, United Kingdom, 1997 page 414; Gerhard Weinberg: The Foreign Policy of Hitler's Germany Starting World War II 1937-1939, University of Chicago Press: Chicago, Illinois, United States of America, 1980 pages 558-562
- ↑ Edmund Osmańczyk: Encyclopedia of the United Nations and International Agreements, Taylor and Francis 2002, ISBN 0415939216, page 104
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Anticomintern Pact című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- A paktum szövege és az olasz csatlakozási jegyzőkönyv
- A második világháború portálja
- Politikaportál