Északi bíborfecske
Északi bíborfecske | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Az északi bíborfecske hangja | ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Progne subis (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Elterjedési területe (a sárgában költ és a kéken áttelel) | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Északi bíborfecske témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Északi bíborfecske témájú médiaállományokat és Északi bíborfecske témájú kategóriát. |
Az északi bíborfecske (Progne subis) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Hirundo nembe Hirundo subis néven.[3]
Alfajai
- Progne subis subis – Észak-Amerika keleti része
- Progne subis hesperia – Arizona és Mexikó nyugati része
- Progne subis arboricola – az Egyesült Államok nyugati része
Előfordulása
Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada egyes részein fészkel. Különösen a keleti parton fordul elő nagy számban. Telelni délre vonul, Közép-Amerikán és a Karib-térségen keresztül eljut Dél-Amerikába is.
Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, száraz erdők és cserjések, mocsarak és tavak környékén, valamint legelők és városi régiók.[4]
Megjelenése
Testhossza 19 centiméter, testtömege 48-64 gramm.[5] A hím tollazata fényesen csillogó sötét ibolyaszínű, a szárny és a farok fakóbb. A tojó hasoldala szürke, máshol túlnyomórészt fakóbarna, fején és szárnya felső felületén enyhe ibolyakék árnyalattal. Csőrét hatalmasra tudja tárni a madár, hogy repülés közben el tudja kapni a rovarokat. Rövid lába járásra kevésbé alkalmas, de jól meg tud vele kapaszkodni.
Életmódja
A bíborfecske társas vándormadár. Tápláléka, melyet repülés közben kap el, rovarokból áll. Legfeljebb 8 évig él.
Szaporodása
A madár 1-2 évesen éri el az ivarérettséget. A költési időszak áprilistól júliusig tart. Évente legfeljebb háromszor költ. Egy fészekaljban 4-6 fehér tojás található, melyeken mindkét szülő, de azért inkább a tojó 16 napig kotlik. A fiatal madarak 24-28 nap után repülnek ki.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. február 10.)
Források
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
- Jogkodex.hu - magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
- Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 192.
- Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap